Bűnlista

 Sziasztok!

Hát, nem is tudom, hol kezdjem. Végére értünk az igencsak szokatlan 2020-nak is, sőt egy újabb év is elkezdődött, én pedig itt vagyok, pontosan fél évvel az előző rész publikálása után. Kezd lassan összeállni, hogy hogyan tudom ezt a fájdalmas időszakot élvezhetően átadni a nagyvilágnak, úgyhogy reményeim szerint a posztjaim is sűrűbbek lesznek mostantól. Van 1,5 hetem az egyetemi szemeszter kezdetéig, igyekszem hasznosan tölteni.

Az otthoni rajzolgatás és csendes filózás nagyon hasznosnak bizonyult. Egy csomó feszültséget levezettem, valamint az átgondolás hatására talán kicsit tisztábban láttam a helyzetet. Vick egy menő srác, más körökben mozog, mint én, más érdekli, más témákról beszél. Én nem tartozom ebbe a társaságba, csak Stephanie miatt van egy kapcsolódási pontom. Pontosan emiatt, tudnom kellett volna, hogy hol van a helyem. Tudnom kellett volna, hogy ez a kapcsolat eleve halálra volt ítélve az elejétől. Hiszen mi közös van bennem és Victor-ban? Ugyanabba az osztályba járunk, körülbelül ennyi.
A nagy gondolkozás alatt végigpörgettem a fejemben az eddigi összes közös "élményünket", ami nem volt sok. Néhány beszélgetés, néhány közös röhögés, illetve egy olyan epizód, ami miatt azóta is minden alkalommal elvörösödöm, valahányszor eszembe jut.
Miután Vick idejött a suliba, nagyon sok lány kiszemelte magának, köztük ugye én is. Eleinte nem foglalkoztam vele túl sokat, mert akkor éppen más kötötte le a figyelmemet, de azt el kellett ismernem, hogy helyes srác. Ezzel szemben egy kilencedikes lány, Kyra teljesen beleszeretett Vick-be az első pillanatban és egyfolytában arról áradozott fennhangon, hogy mennyire jó pasi és megszerzi magának. Vick-nek sem volt közömbös a csaj, randiztak is párszor talán, de nem akart a lánytól semmi komolyabbat, azonban fordítva egyáltalán nem ez volt a helyzet, úgyhogy valahogy le kellett koptassa magáról.

Kyra

Egyik kedd délután történt a dolog, miközben a megszokott napi menetrend szerint az udvaron hülyültünk és dumálgattunk az osztállyal. Ahogy telt az idő, néhányan elindultak haza, de Steph, a pasija, valamint Vick és én még ott voltunk. Hirtelen feltűnt Kyra osztálya is, aki már messziről integetett Vick-nek, de nem jött oda hozzánk.
- Vick, ott a barátnőd! - cukkolta Dean.
- Maradjál már ezzel, az őrületbe kerget. - forgatta a szemét Victor. Mi Steph-el egymásra néztünk.
- Kicsit tényleg túltolja. - harapta be a száját barátnőm. - Rossz nézni, hogy mennyire görcsösen meg akarja kapni Vick-et.
- Ja, elég gáz. - vontam vállat én is.
- Most képzeld el, hogy milyen lenne, ha mindennap ő is itt lógna velünk, mint Vick csaja! Folyamatosan ölelgetné meg minden. Elviselhetetlen lenne.
Stephanie ezen mondatára megmozdult bennem valami. Egyrészt ott volt az, hogy Kyra tényleg rémesen irritáló volt már ebben a mennyiségben is, nemhogy akkor, ha napi több órát kellene néznem testközelből. Másrészt, ahogy elképzeltem a magas, égszínkék-szemű Kyra-t, amint Victor-t ölelgeti és szeretgeti, gyanúsan összehúzódott a mellkasom. Mit keresne az a csitri a suli legsármosabb és legjobb dumájú pasija mellett? Egy kis pisis kilencedikes csak.
- Uramisten. - kaptam a fejemhez, amikor leesett, hogy miért is akadtam ki ennyire.
- Mi van? - néztek rám furán mindhárman. Én igyekeztem összeszedni magam, hogy egy értelmes választ tudjak kinyögni, ugyanis a felismerésemet nem akartam megosztani velük. Legalábbis nem ekkora körben és nem mindenkivel.
- Victor-nak kellene egy barátnő. - hadartam gyorsan el az első dolgot, ami az eszembe jutott.
- Mi? - értetlenkedett az érintett.
- Azért... - nyeltem nagyot. - Mert ha barátnőd van, akkor Kyra is békén fog hagyni.
- Hm. - gondolkodott el. - Nem hülyeség. Csak honnan akasszak le egy csajt hirtelen?
- Lehet kamu is. - vetette fel Dean. - Az a lényeg, hogy Kyra azt higgye, hogy foglalt vagy. Pillanatokon belül békén fog hagyni, az fix.
- Hála az égnek! - emelte fel a tekintetét a felhőkre Victor.
- Már csak egy hihető jelölt kellene. - gondolkodott Dean. - Olyan, aki nem túl ismert sulis körökben vagy külsős, így nem tudják ellenőrizni. Ha valaki nagyon népszerű csajt választasz, azonnal leesik neki, hogy kamu és nem fogja elhinni, hiszen az ilyen csajok magánélete is nyilvános.
- De most ezért beáldoznál egy random csajt? - vetette fel Steph. - Ha Vick barátnőjeként mutatkozik valaki, azt biztosan észreveszik egy csomóan és utána minél többet akarnak majd tudni róla.
- Miért akarnának?
- Mert egy csomó csaj olyan ilyen esetben, hogy "de miért nem én, mivel tud a másik többet" és nyomoznak. Ezt pedig iszonyatosan megterhelő és fárasztó elviselni, ha éppen téged elemeznek szét ismeretlen lányok csak azért, mert egy bizonyos pasival láttak valahol.
- Jaj, ezek a csaj szempontok! - forgatta a fejét Dean. - El akarjuk intézni vagy sem? Ilyen egyszerű.
- Jó, de...
- Lavender, te mit szólsz ehhez? - fordult felém újra Vick. - Lennél te ez a csaj?
- Miért én? - néztem rá döbbenten.
- A te ötleted volt. - vigyorgott, majd kacsintott egyet mellé, amitől a szívem valami különös oknál fogva gyorsabban kezdett verni. - Plusz elég jól beleillesz Dean kategóriájába.
- Nem hiszem, hogy Lav szere... - kezdte Stephanie a szabadkozást helyettem, de én közbevágtam.
- Benne vagyok!
Erre a heves kijelentésre mindhárman felkapták a fejüket és rám bámultak. Steph tátott szájjal, Dean bólogatva, Vick pedig elgondolkodva, majd egy másodperc múlva elvigyorodott.
- Zsír. Akkor gyere! - nyújtotta felém a kezét, miszerint fogjam meg.
- Most azonnal? - rökönyödtem meg.
- Mikor máskor? Soha jobb alkalom nem lesz. Itt az egész osztálya, mindenki látni fogja. - lelkesedett Dean. - Csak hihetően csináljátok.
- Oksi. - bólintottam, majd vettem egy mély levegőt. Belecsúsztattam a kezem Victor-éba, aki határozott léptekkel elindult az udvar túlsó vége felé, ahol a kilencedikesek ücsörögtek.
Mikor közelebb értünk hozzájuk, Vick összekulcsolta az ujjait az enyémmel, majd biztatóan rám mosolygott. Én igyekeztem természetesen mozogni, megszorítottam a kezét és nekidőltem. Amikor elhaladtunk a kilencedikesek egy csoportja előtt, Vick hirtelen szembefordított magával és bal kezével végigsimított az arcomon. Én zavaromban lesütöttem a szemem, amitől úgy néztem ki, mintha a szerelemtől pirultam volna el. Pár másodperc csendes egymás szemébe bámulás után Vick nyomott egy puszit a homlokomra, magához húzott és megölelgetett, majd tovább indultunk. A hátunk mögött szinte azonnal beindult a sutyorgás, így éreztük, hogy a kis akciónk sikeres volt.
Ahogy visszaértünk Steph-ékhez, Vick azonnal elengedte a kezem és eltűnt a gyengéd tekintet is. Röhögve összepacsiztak Dean-nel, majd felénk fordultak.
- Ez kurva nagy volt! Szuper voltál Lavender! - nyújtotta a kezét egy ökölpacsira Dean. - Baromi hitelesek voltatok. Annyira megnéztem volna Kyra arcát.
- Nekem kis szerencsével nem kell többet néznem. - nevetett fel Vick. - Levendula, király volt. Az ötlet is, meg te is.
- Jaj, ugyan, semmiség. - szabadkoztam. Még dumáltunk egy kicsit, majd hazaindultunk. Steph gyorsan elköszönt Deant-től, majd ahogy vártam, nekem szegezte a kérdést.
- Ez úgy mégis mi volt?
- Hát... - vettem nagy levegőt. - Nagyon idegesítette már Kyra és gondoltam, segítek.
- Ne hülyíts Lavvie! - forgatta a szemét. - Sose foglalkoztál ilyesmikkel, "a szerelmi életét mindenki oldja meg maga", nem is tudom ki mondta ezt, mikor Lisa próbálkozott valakinél... Erre önként belefolysz Victor ügyébe. Ez sehogy sem logikus így, úgyhogy valami értelmes indokot kérek.
- Kyra zavart volna, ha ott van mindennap. - próbálkoztam tovább.
- Victor nem a haveri köröd tagja. - mutatott rá Stephanie. - Elkerülöd őket, ha idegesítenek. Plusz Victor se jött volna össze a csajjal.
- Jó, mindegy, akadjunk le erről! - fújtam egyet. - Megtörtént, nem nagy ügy.
- Ahhhhaaaaa.
- Jaj istenem, ne aházz már! - fakadtam ki. - Victor helyes srác, kisegítettem, ennyi.
- Ohó! - vigyorodott el Stephanie, miközben befordultunk az utcánkba. - Bejön, mi?
Már nyitottam a számat, hogy hevesen tiltakozni kezdjek, de valamiért mégis a következő jött ki rajta.
- Nagyon.
- Úristennnnnn! - visított Steph, majd a nyakamba ugrott. - Éreztem, hogy valami másról van itt szó.
- Jól van, jól van, nyugi! - próbáltam lefejteni a karját a nyakamról. - Még én is csak ma jöttem rá. Még nekem is meg kell emésszem a hírt.
- El kell mondanunk Lisa-nak! - örömködött tovább Stephanie. - Odáig lesz.
- Hát, azt nem tudom. Nem annyira csípi Vick-et.
- De a te boldogságodnak fix örülni fog! - erősködött a barátnőm, majd továbbra is ugyanilyen felajzott hangulatban faggatott a Victor iránti érzéseimről.

Szóval, hát igen. Így kezdődött a Victor-ral közös történetem; egy fiatal lány lelkébe való beletiprással, bármiféle megbánás nélkül. Most, 1,5 évvel később visszagondolva a történtekre, valahányszor eszembe jut Kyra őszintén csillogó kék szeme, elfog a bűntudat. Mégis mit gondoltam, mit csinálok? Nem az én dolgom volt, nem kellett volna beleszóljak, pláne nem ilyen gonoszan. Egy 15 éves lány álmait olyan gátlástalanul törtem össze, hogy tulajdonképpen azóta sem mertem a szemébe nézni a folyosón.
Most, hogy az én álmaimat meg ugyanez a srác törte össze, rá kellett jöjjek, hogy ha egy kapcsolat már a kezdetén a pusztításra és a rombolásra épül, annak nincs jövője. Ha valaki más boldogsága árán lehetsz csak boldog, akkor nem éri meg. Már ennyiből látnom kellett volna, hogy Vick olyan, mint a tűz; vonzó, de veszélyes; ha elég ideig hagyja magát, elpusztítja azt, aki közel merészkedik hozzá.